...wait?! What? Whatever.
Lassan fél éve, hogy már nem az enyém az a csodálatos lány aki olyan hosszú ideig velem volt. Azóta hetente változik a hangulatom, egyszer utálom, máskor meg szeretem, de nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá? Nem tartom normálisnak ezt az állapotot, sőt utálom. Olyan mintha egy tumor lenne a szivemben... a szerelem olyan mint egy tumor. Először jóindulatú - és itt tényleg azt jelenti ami - , csak az idő múltával átalakul és átterjed más szervedre is. Undi. Néha azon kapom magam, hogy megint rá gondolok és olyankor megpróbálom elhessegetni, de mindig visszatér. Felzabálja az agyam...
De lefogadom, hogy amennyi ember, annyi szerelem és annyi fajta különböző elmélet róla.
FUCK.
